Nem megyek bele vitákba. Többnyire.
Amikor mégis, akkor is csak abban az esetben, ha egészen elképesztő dolgot állít a másik és egészen határozottan tudom, igazam van.
Tegnap paprikás voltam nagyon, de csak egyszer szóltam, hogy az nem úgy, hanem emígy és amint észrevettem, már ketten esünk szegénynek, gyorsan el is hallgattam.
Ma a csacsiságot hajtogató odajött hozzám és elnézést kért.
Elnézést kért, hogy akkora marhaságot és olyan vehemenciával állított.
Nem vártam, hogy bocsánatot kérjen, azt meg hogy így, pláne nem. De csendes elégedettséggel töltött el.
A tudat, hogy még vannak bocsánatkérő emberek.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.