avagy: Mami-féle házipraktika/patika...
Közben rájöttem, hogy nem a nyakam, a lapockám állt be.
Becses felmenőm szerint maszírozni kell.
Aha, csakhogy most egy olyan mozdulat aligha menne.
...és mondd csak lányom, nálatok van ajtófélfa?
Jah, hogy úgy?
Be is kellene kenni valami izomlazítóval...
Olyan itt? Nincs.
...esetleg pálinka, lányom*
Meg van két nagy fiad, majd ők bedörzsölik...
*Sokaktól kapunk ajándékba, mióta lehet otthon, háznál főzni... Noha meg, nem isszuk.
Ezek szerint izomlazításra bár, de fogyogat majd belőle...
Donnerstag
Mittwoch
# 22
Nem megyek bele vitákba. Többnyire.
Amikor mégis, akkor is csak abban az esetben, ha egészen elképesztő dolgot állít a másik és egészen határozottan tudom, igazam van.
Tegnap paprikás voltam nagyon, de csak egyszer szóltam, hogy az nem úgy, hanem emígy és amint észrevettem, már ketten esünk szegénynek, gyorsan el is hallgattam.
Ma a csacsiságot hajtogató odajött hozzám és elnézést kért.
Elnézést kért, hogy akkora marhaságot és olyan vehemenciával állított.
Nem vártam, hogy bocsánatot kérjen, azt meg hogy így, pláne nem. De csendes elégedettséggel töltött el.
A tudat, hogy még vannak bocsánatkérő emberek.
Amikor mégis, akkor is csak abban az esetben, ha egészen elképesztő dolgot állít a másik és egészen határozottan tudom, igazam van.
Tegnap paprikás voltam nagyon, de csak egyszer szóltam, hogy az nem úgy, hanem emígy és amint észrevettem, már ketten esünk szegénynek, gyorsan el is hallgattam.
Ma a csacsiságot hajtogató odajött hozzám és elnézést kért.
Elnézést kért, hogy akkora marhaságot és olyan vehemenciával állított.
Nem vártam, hogy bocsánatot kérjen, azt meg hogy így, pláne nem. De csendes elégedettséggel töltött el.
A tudat, hogy még vannak bocsánatkérő emberek.
Abonnieren
Posts (Atom)