Montag

# 20

Még az épp rotyogó levessel kapcsolatban eszembe jutott: csipetkével főzöm be a húslevest, mert itt nem kapni cérnametéltet és nincs már nagymamma sem, hogy gyúrjon nekem.
Azt a precíz vágást a gigakéssel, aztán ahogy a levegőbe emelte és szétrázta a valóban cérna vékonyságú szálakat, majd a gyúródszkán elterítve szárította és nem haragudott azért sem, ha erősen megcsappant a metélt mennyisége, még mielőtt megszáradt volna...
Ezt sem tanultam meg Tőle. Talán, azt a türelmet sem.


Az itt árult metélt vastagabb, pedig géppel készítik és rövidebb is, alig öt-hat centi hosszú -kiábrándító, mert a cérnametélt úgy jó, ha a merítőkanálból kicsúszik, sokadszorra is olyan nagyon hosszú, majd a nagymama mosolyogva és megszánva a vágyakozót kikanyarít egy nagy boglyát a tálból, persze villával.

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.